Artha és Casper civakodni kezdenek. Artha elvette a diót, és felrepült a mennyezeti kötélre. Benni a hintáján ül. Csak távolról nézi. Nem lehet semmi komoly. Casper keselyűként dugta be a fejét a párnák közötti üregbe. Utána megtörli a fejtollait, és visszatér az ülőhelyére, onnan nézi, ahogy töltöm tovább a karácsonyi pulykát, amiről persze szerencsére a papagájaim nem tudják megállapítani, hogy az is egy madár, volt valamikor. Azt hiszem, ez a felismerés ártana a kapcsolatunknak. Így kezdődik nálunk a karácsonyi készülődés a papagájok társaságában.

Áfonyaszószt készíteni, a (véletlenül?) leesett bogyókat kidobni, akiket vajon ki is dobott le a padlóra? Nem lehetett Benni, mert ő egész végig a helyén ült a fáján, bár ilyen káoszban én se figyelhetek oda mindenre. Hámozz meg egy kiló krumplit, távolítsd el Arthát a krumplis tál széléről, amelyből éppen iszik, és helyezd őt vissza az ülőhelyére. Főzz egy újabb kanna kávét, és amíg fő, tisztítsd meg a szakadt szűrőt. Tépd ki a kávébabot Casper csőréből. A papagájokkal minden feladat a háromszorosára nő.

Igyá még egy csésze kávét, mondom ilyenkor magamnak, aztán vedd le Casper papagájt a konyhapultról, és tedd vissza az ülőfára. Amikor eljön az étel tálalásának ideje, elhelyezem a sült pulykát egy nagy tálra, és a csőrnyomokat stratégiailag elhelyezett petrezselyemzölddel fedem el. A burgonyapürét a tálalótálba teszem, az utolsó pillanatban újra felverem, hogy eltakarjam a csőr- és karomnyomokat. Senki sem nyúlt a babhoz, így már meg tudjuk kezdeni a karácsonyi vacsorát.